(Zsolt. 138)
2008. november 2., vasárnap
Halottak napja
Ez a mai csodálatos napsütés bennem az életről szólt. Talán azért megy így is van. Sokszor mondjuk Miklóssal a halálról: Egy kicsit meghalunk, hogy aztán örökké éljünk. Hiszek az örök életben és hiszem, hogy odaát megtapasztalom azt, amit Szent Pál így ír le: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.” (1Kor 2,9)
Nagyon örültem, mikor Zsuzsa lányom elküldte Ágoston unokánk gondolatait a halálról. Ezt osztom meg most veletek is.
2007. december (3 és ¾ éves)
2007 az élet és a halál éve volt. Januárban meghalt a lébényi Dédi, júniusban megszületett Blanka, a kishúg, decemberben pedig elment Bábumm Nagyapa. A születés és halál kérdése egész évben napirenden volt Ágostonnál:
„Papa, soroljuk fel, hogy következik egymás után!” – hangzott el esténként lefekvéskor - „Először gondolat vagyunk a Jó Istennél, azután magzat, azután kisbaba, azután kisfiú, nagyfiú, óvodás, iskolás, felnőtt, öreg bácsi, és aztán meghalunk és megyünk a Mennyei Papához.”
Mikor december 19-én meghalt Bábumm, csak 2 nap múlva mondtuk el neki a tényt, mikor már nem ment óvodába. Belekezdeni lett volna a legnehezezbb, de a Kegyelem működik: Miután megreggelizett Ágoston, maga kérte, hogy meséljek arról, hogy a Papa gyerekkorában Lébényben lakott, de aztán vett egy lakást Óváron, és most már nem a Nagyiékkal lakik. Ebből az élettörténet mesélésből született meg ugyancsak benne a következő kérdés: Ki halt már meg?… Mikor szóba hoztam Nagyapát, aki most szintén elment, és nagyon hiányzik nekünk, mert szerettük, akkor elkezdett nevetgélni zavarában.: „Ezt a dolgot most elnevettem.” - fogalmazta meg rögtön, és tényleg úgy viselkedett, mint egy felnőtt, mikor zavarba jön, és csak csodálkozva ismételgeti: „Meghalt?”
Néhány nappal később:
- A Bábumm a Mennyei országban van?
- Igen.
- És tud repülni?
- Hát,… végül is, igen.
- És láthatjuk? – rikkantja ragyogó tekintettel.
- Nem. Azt azért nem.
2008. január (2 hónap híján 4 éves)
Temetőlátogatás Lébényben. Ágoston először látja Dédi és Bábumm sírját. De a többi sír ugyanúgy érdekli.
- És oda mi van írva? (név, évszámok elhangzanak.) És alatta, az a hosszú? („Nyugodjék békében”, stb.)
Aztán sváb sírok következnek, Papa felolvas egy feliratot és megmagyarázza, hogy ezek a sírok német emberek emlékét őrzik. Ágoston elgondolkozva bólogat, majd nagyon komolyan hozzáfűzi:
- Már németek is kezdenek meghalni…
De Ágoston fogékony világunk tarka változatosságára és rögtön felvidul!
- Akkor most mutassál francia sírokat is! Meg szlovén! Meg spanyol Meg dán! Meg angol! Meg görög! … meg …meg…meg
2008. lébényi nagyinál a tavaszi szünetben
Ebédre hívja őt a nagyi, de Ágoston inkább kiszalad az udvarra, majd mikor visszajön nagyi megkérdezi, - hol voltál? a válasz ez: - Babumnak kiabáltam, hogy jöjjön le a Mennyei országból egy kis levesre, és hogy meséljen nekem, mert úgy hiányzik!
2008. május 11., vasárnap
szeretem az sms-t
SMS (jelentése: rövid üzenetek rendszere)
Mickey ötlete, (akinek nincs és nem is lesz mobilja) hogy sms-ben kéne elküldeni a napi olvasmányokról szóló gondolatokat, számomra is kihívás volt, mert szeretek sms-t írni. Írásaimat viszont nem sikerültek 160 karakterre csökkenteni, legtöbbször három sms-nyik vagyis 480 karakteresek. Amiket most bemásoltam, az a Pünkösdvárás utolsó hete. És itt már, ha megszámolod több a karakterek száma, mert a rövidítéseket kiegészítettem és a szókőzőket is betettem. Szeretném folytatni, és mindennap megosztani veletek rövid gondolataimat, amik a reggeli imádság és mise után születnek.
Gondolatok sms-ben
2008. május 5. Hétfő
Tanítványai erre azt mondták: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.”' Jézus azt felelte nekik: „Most hiszitek? Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.''
„Bízzatok!
Mondod, Jézusom! Olyan jó benned bízni, benned és minden igéretedben. Biztatsz,
miközben tudod, hisz ismersz jól, hogy olykor saját fejem után megyek. Kérlek,
készíts fel engem is a Lélekben való újjászületés csodájára! Add és segítsd,
hogy ez a hét erről szóljon. Kész az én szívem! Köszönöm.”
Május 6. Kedd
Amikor Jézus mindezt elmondta, szemét az égre emelve így szólt: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett. Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat. Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van, mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük. Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi.
„Megismertetted
velünk az Atyát, magadat nekünk adva, töltődted fel szívünk ismereteddel! Jaj
csak el ne múljon jelenléted öröme. Olyan jó tudni, hogy Te is imádkoztál és
imádkozol ma is értünk. Köszönöm, hogy ma is vannak, akik értünk vállalnak
megpróbáltatást, szenvedést. Kijelölted a pályát, mit végig kell futni, de
velünk vagy a futásban, és csak a személyünkre szabott tetteket kéred majd
számon. Köszönöm. Segíts, hogy megdicsőítsem Nevedet!”
Május 7. Szerda
Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.
„Megszentelődésünkért
jöttél közénk drága Jézusunk. Mennyi kegyelmet közvetítettél nekünk, hogy
felismerjük az Igazságot! Eggyé kell válni Veled, hogy egyek lehessünk
mindenkivel! Mennyi tanítás! Pál is milyen gondoskodó szeretettel búcsúzik övéitől.
Add Uram, hogy ma is lássuk és tapasztaljuk meghívásod, és annak gyümölcsei
adjanak erőt a Hozzád vezető úton. Köszönöm, hogy sokunkat hívsz szolgálatodra.
Áldj meg! Áldott légy érte.”
Május 8. Csütörtök
„De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük.”
„Egyek legyünk
a Háromságos egy Istennel. Ezt kéred Jézusunk nekünk az Atyától, és ha a mi
kérésünket teljesíti, a Tiédet még inkább. Annyi szeretet árad szavaidból. Olyan
jó nekiindulni így a napnak, tudva, hogy Te bennem és bennünk élsz és átjárod
minden gondolatomat. Vigyázz rám és adj erőt. Köszönöm!”
Május 9. Péntek
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” Majd másodszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?” Azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Aztán harmadszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt, „Szeretsz-e engem?”, és azt felelte: ,,Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!'' Ekkor így szólt: ,,Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Ha azonban megöregszel, kiterjeszted kezeidet; más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.'' Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: ,,Kövess engem!''
„Drága Jézusom, ott vagyok én is tó partján, és tanúja vagyok Péter vallomásának. Sőt kérdéseid nekem is felteszed. Válaszom: Te tudod, hogy szeretlek! De gyomrom összerándul, a szívem gyorsabban ver, mert szavaim mögött ott van a felismerés, hogy hányszor tagadtak meg tetteim, de a Te bizalmad nem csökkent, és szereteted felemelt és a szeretet tetteire bíztattak! A Te jóságod ad erőt mindennap a bűnbánatra, az újrakezdéshez. Lelked irányit! Köszönöm.”
Május 10. Szombat
Amint Péter hátrafordult, látta, hogy jön utána az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán a keblére borult, és megkérdezte: ,,Uram, ki az, aki téged elárul?'' Amikor tehát Péter meglátta őt, megkérdezte Jézustól: ,,Uram, és ő?'' Jézus azt felelte neki: ,,Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele? Te kövess engem!'' Ezért a testvérek között elterjedt a szóbeszéd, hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki: ,,Nem hal meg'', hanem: ,,Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele?'' Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz mindezekről, és aki ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Van még sok egyéb is, amit Jézus tett, amelyeket ha egyenkint mind megírnának, úgy gondolom, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
„Jézusom, tetteidet leírni és közre adni ma már még nehezebb lenne, hisz több mint kétezer éve itt működsz köztünk. Jelenlétedtől áll még világunk. Követésed ma is sok kihívást ad. Ma is vannak, kik nem kívánják jelenléted, és vannak, kik vállalják, és tanúságot tesznek éltető jelenlétedről. Áldj meg bennünket, adj erőt és erős hitet a Téged követéshez. Köszönöm.”
Május 11. Pünkösdvasárnap.
Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: ,,Békesség nektek!'' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'' Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.''
„Szelíd és alázatos Lélek, ki leszállsz szívünkre, betöltve azt ajándékaiddal, hogy megmutasd rajtunk keresztül, hogy az Atya teremtő szeretete mire képes! Jöjj Szentlélek, jöjj! Segíts, hogy beteljesítsük a rólunk álmodott terveket. Jöjj Szentlélek, jöjj, és adj küldetésünkhöz szereteted tűzéből, hogy minden tettünkben a minket öröktől fogva szerető Istent látassuk, Ki soha nem hagy árván, és soha nem hagy vigasz nélkül! Ki Fiát adja nekünk Szeretete jeléül! Áldott légy érte.”
Szép Pünkösdöt mindenkinek!
2006. június 9., péntek
Itt vagyok!
Nem vesztem el, csak nyűgös voltam. Az én kócos Katám uralta a gépet, sok-sok kiírni valója volt, a dolgozatokon kívül is!
Kedves családtagjaim meg úgyis oly sok szépet írtak, hogy sokszor úgy éreztem, nekem már nem hagytak semmit.
Pedig zajlik az élet körülöttem is, de mint ígértem szeretném mindig a szép és jó dolgokat megírni.
Szép volt a mai nap, mert csodálatos napsütés volt és nem esett az eső, mint az elmúlt év Ünnepi Könyvhetén, és így munkatársaim nyugodt körülmények közt élvezhették a forgatagot, kint a Vörösmarty téren.
Szép volt a nap azért is, mert mikor reggel az orvoshoz készültem, sok aggódás volt bennem, és három-négy órás várakozás után, az UH, kimutatta, hogy nincs ott az a valami, ami még nem rég ott volt és nagyobb volt a kelleténél!!!!
Az orvos azt mondta, jól imádkoztunk és én igazat adtam neki, mert valóban így volt. A Pünkösd félelemmel telt, mi lesz??? De éreztem, hogy sokan imádkoznak értem.
Van még tenni valóm, van még elintézni valóm.
Hát itt vagyok!!!!
2006. május 6., szombat
Kata részben már megírta a dolgozatait és ma már szabad a géphez ülnöm.
Tegnap este vendégségben voltunk, a plébánián alakult kis házas csapatnál. Kedves kis társaság, jó hangulat, finom falatok és a hagyománnyá vált vörös bor, a hangulatot növelő és a szájakat megnyitó koccintások. Általában vannak gondolatébresztő írások, amiket előtte e-mailen megkapunk. De én jobban szeretem, amikor spontán kezdünk el beszélgetni. Nem vagyunk már fiatalok, közelebb a hatvanhoz, sőt!!! Ezért néha úgy érzem, hogy az amiről beszélgetünk, már életünk részéve kellett, hogy váljon és nem ma kell róla gondolkodnunk. De elfogadom és meghallgatom őket, hiszen oly más mindegyik és sokfelől közelítenek a LÉNYEGHEZ!
MI LÉNYEG?????????????
Az, hogy Krisztushoz tartozunk, hogy az Ő tanítását éljük, és törekszünk arra, hogy majd a VÉGSŐ kérdésekre tudjunk, tudjak majd válaszolni, ha OTT ÁLLOK ELÖTTE.
Mik ezek? „adtál-e ennem, befogadtál-e, felöltöztettél-e?
Jézus szavait így mondta el Máté apostol: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.” (Mt, 25,35-45)
Reggel a misén János atya azt hangsúlyozta, hogy Jézus tanítása; Lélek és élet. Nagy L a Lélek, mert Ő munkálkodik bennünk, és figyeljünk Rá!
Hát én ezt PRÓBÁLOM, és EGYRE JOBBAN SIKERŰL, HIGGYÉTEK EL!!!
2006. május 3., szerda
Fülöp és Jakab apostol ünnepe van, és bizony mindkettő vértanúhalált halt. Számomra Fülöp alakja kedves és magamra ismerek benne sokszor. Jézus az utolsóvacsorán minden fontos dolgot elmond az apostoloknak, oly sokszor hallottuk már. „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek, de mostantól ismeritek őt… És Fülöp mégis azt mondja, – mutasd meg nekünk az Atyát… Jézus válasza, amit nekem is elmond/hatna sokszor: „Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp?” (Jn 14,6-14)
Megismerem e Őt, ma? Mert ma is itt van, köztünk. Bennem is, hisz megmondta. Látszik rajtam? Észrevettétek? Hát majd igyekszem. Tudjátok, nem is olyan könnyű, mert mióta figyelem magamat, (mert, hogy megígértem, hogy csak a jó hírt szeretném elmondani) sokkal nehezebb.
Jó hír! Zsuzsa lányom meséli, hogy Ágoston, aki 2 éves, szülei új ágyát ugrálónak használja, és a konyhából behozza a bárszéket, mondván, hogy – „ERRE SZÜKSÉG LESZ!” Menetközben látja, hogy a TV-ben, néger gyerekek énekelnek a BBC adón, vagy legalábbis úgy tesznek. Ágoston megáll, a nagy székkel a kezében, nézi-nézi, majd rájuk förmed: „NE HISZTIZZ!”
Más! Ágoston nagyon szívesen jár a könyvtárba, és legalább 10 db mesekönyvet kiválaszt, amit az anyjának ott helyben el kell mesélni, Ágoston örökmozgó, de a mesét nagyon szereti. A végén kijelenti három könyvre, hogy, – „ezt Ágoston nem szereti” de hármat boldogan visz a pulthoz, hogy a néni kiírja, és hazavihesse. Tudjátok, Ágoston unokámék Mosonmagyaróváron laknak.
2006. május 2., kedd
A mai jó hir? Az, hogy Jézus az Élet kenyere! A kenyér szaporítás csodája után mondja ezt magáról. És mert megízleltük a csodát, hát mindig arra vágyunk! Ezért figyelmeztett, – aki Hozzám jön, nem éhezik többé... (Jn 6,30-35) És ez így is van. Hiszem ezt? Titok, misztérium. De mégis foglalkoztat, mert valóban megtapaszztalható az Oltáriszentség vétele után jelenléte erőt ad, az egész napom más lesz tőle. Biztos hallottatok már arról, hogy volt olyan szent, aki nem vett mást magához évekig, csak az Oltáriszentség volt a tápláléka. Tehát ez az egyik jó hír!
A másik, hogy anyáknapjára kérték, hogy meséljek arról, milyen anyának lenni, kivé váltam, édesanyám milyen "fűszereket" használt a neveléshez, és én ezt hogyan éltem meg és mi az amit ebből én is továbbadtam, adok enyéimnek. A konyhában, vagy az életben. Nos hát összeszedem az élményeket, mert vasárnap lesz az adás a Magyar Katolikus Rádióban.
2006. április 30., vasárnap
Pihenésképpen leültem a géphez. Azon jár már több napja az agyam, hogy mindig csak a jót, a szépet és a vidám dolgokat kellene leírnom. Annyi a rosszhír, mint azt már írtam, és úgy érzem, nekem a rossz hírből kell a pozitiv dolgokat kihámozni. Most is majdnem morogva kezdtem írni, hogy csak késő este tudtam a gép elé ülni a napokban, mert lányom lefoglalja a gépet. De végül is inkább elnéztem őt, ahogy belemerül az írásba, és mint egy csipegető kismadár iszonyú iramban veri a billentyűzetet, DOLGOZATOT ÍR!!!! (főiskolás) Ha már segíteni nem tudok, legalább hagyjam, gondolom, és gyönyörködöm benne. Milyen jó most a haja, igaz kócos és úgy néz ki mint Pumukli, mert ahogy gondolkodik beletur a hajába és szanaszét áll tőle a most enyhén vörösre színezett, asszimetrikusra levágott frizurája.
De ma vasárnap van, hamar túl az ebéden, (mert ma csak pörkölt volt tésztával, ja és egy kis friss sóska szószt csináltam. Kaptam egy plébániai nénitől.) Szieszta van. Vissza gondolok, mi is volt. Szép volt a délelött, a szokásos szolgálat a Plébánián, mise után AGAPÉ. Elég sokan lejöttek egy kis csevegésre, teára, zsíroskenyérre, és egy kis sütire. No és a "desszert", ami nem sütemény, hanem a fülünket csiklandozó kis történet szokott lenni. Ma is így volt, imával zárva az elbeszélést.
Aztán, még a fülembe cseng az Evangélium szava: "Békesség nektek!" (Lk 24, 35-48) Igen, BÉKE! Vajon mit teszek a békéért? Mert ez az én feladatom is, nem lehet mindent Jézustól várni, hogy majd Ő!!!! Talán az, amit az eljén leírtam, már majdnem a béke!
Az apostolok megijedtek először, és nem hittek a szemüknek, majd örömükben nem tudták hogyan is viselkedjenek. Hát nem megmondtam, hogy így lesz? – mondja Jézus, és MEGNYITOTTA értelmüket!!!!
Azt gondolom, hogy a mi szívünk, és értelmünk is meg van nyitva, de csak akkor érzem vagy tapasztalom meg, amikor a cselekedeteimben Jézus tanítását követem. Olyan egyszerű dolgok ezek, de sokszor mégis nehéz megtenni. Pedig nincs különleges kérése felénk, csak annyi: SZERESSÉTEK EGYMÁST!!!! És mikor sikerül, akkor béke költözik a "házunkba". Ahogy most is, hisz nyugodtan gépelek. Köszönöm, Uram!
2006. április 28., péntek
Ma, az egyik kedves szakaszom volt az Evangélium. (Jn 6, 1-15) A kenyérszaporítás csodája. Hogyan is meséljem el, miért. Először is azért, mert Jézus engem, minket kér meg, hogy gondoskodjunk a rengeteg emberről (hiszen csupán a férfiak mintegy 5000 ezren voltak). És itt kezdődik a csoda! Mert Jézus nem az éhséget szünteti meg, hanem mindazt a jót szaporítja meg, ami nekünk, bennünk van. Itt is volt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal volt. Azt szaporította meg úgy, hogy mindenki jóllakott és még 12 kosár maradékot is összeszedtek. Jézus a természetre, a természetesre épít. Rád és rám, te vagy értékes, amit te és én tudok tenni, abban segít és azt szaporítja meg. Minden tettünk az Ő kegyelmi ajándéka.
Mindez, arra bíztat, hogy a jót tenni érdemes.
2006. április 26., szerda
Úgy hallottam, hogy Londonban van egy emlékmű, amely alapkövének a letételekor egy dobozba sok mindent beletettek, hogy majd több ezer év után, ha valaki megtalálja, tudja meg, hogy milyen tárgyak és eszközök voltak a huszadik században. Többek között, belekerült a Biblia legszebb mondata is, ami így szól: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Én még folytatom az ídézetet: Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. (Jn 3, 16-21) Ez a mai Evangéliumi szakasz. És én általa vagyis Vele ígyekszem tenni a dolgomat, és ha így gondolok a munkámra, minden sokkal könnyeb, magam sem tudom, hogy ez hogyan müködik, de müködik!!!!!! Olyan jó ezt tudni, olyan jó ha mindig a FÉNY felé fordulunk, hogy ne csak az árnyékokat vegyük észre.
Ma már teljes gözerővel készültünk a Szent István Ünnepi Könyvhétre, ami május 15-én idul. Ígyekeztem kéz alá dolgozni, és előrelátóan megírtam a leveleket a teremfoglalásról, kinyomtattam egyenlőre csak 380 boritékot a címlistánkról, ahová a meghívok mennek. Média, püspökök és egyébb fontos személyek. Holnap folyt.köv.
Lányommal beszéltem este telefonon, és meséli, hogy Ágoston várja a focimeccset, mert "Ronaldino" fog benne játszani, és ő a "kicsi Ronaldinó". Nagyon oda van érte a maga 2 évével.
2006. április 25., kedd
Már köznapok vannak az Egyházi évben, vagyis a Pünkösd várás ötvan napjai kezdődtek. Ma Szent Márk ünnepe van, ő még kicsi fiúcska volt, amikor Jézus köztünk járt. És Péter mesélte el neki, hogyan is történtek a dolgok. De azt is elmondják az anekdoták, hogy az ő házukban volt az Utolsó vacsora, és Péterrel járja az evangelizálciós utat.
Ami kedves számomra benne, az az anekdota, hogy amikor a sok gyaloglástól elkopik a saruja, betér a vargához, és miközben az dolgozik a saruján ő Jézusról beszél neki. Olyan tűzzel, hogy a varga lett az ő első megkereszteltetje. Ilyen egyszerű!
Emlékszem, hogy a volt munkahelyemen nagy pacal fözési láz volt, és én akkor Jónásról kezdtem mesélni, aki a Cet gyomrába kuksolt három napig, milyen iszonyú szag lehetett, nohát ilyen szaga van a pacalnak, miközben fő, és a végeredmény mégis milyen finom.
Elmondtam nekik ekkor, hogy Jézust, Ki meghalt a kereszten és eltemették, három nap múlva szintén kijött a halál fogságából. Isten nem hagyta el, FETÁMASZTOTTA ŐT A HALÁLBÓL és így lett nekünk Üdvösségünk és reményünk Ő. Attól kezdve minden nap el kellett mondani egy-egy történetet, és úgy tűnt sokkal nagyobb békesség lett köztünk, pedig sokfélék voltunk. De az Örömhir, az mégiscsak Örömhír!!!!!!!!
Jó lenne, ha ma is csak az örömhíreket mesélnék el az emberek. Vagy legalábis sokkal több jóhírt kéne közölni mindenhonnan, mert az IS történik, nem csak a rossz. Tudom, hogy sok a tragédia, de az újraépítés, a helyreállítás is sokkal könnyebb, ha látom a jót ami ebből születik.
Hogy ma milyen jó hírem van? Kicsit gondolkodnom kell, bár amit eddig elmondtam az is örömhír volt.
Nos; sok elmaradást mára bepótoltam, beszélgettem valakivel, akit meg kelett vígasztalni, igaz valakit nem sikerült időben megvígasztalni. Egy telefonálónak útbaigazítást tudtam adni, amit eddig oly sokaknak nem sikerült. Miklósnak, a férjemnek, sok szép írását teszem sorba, hogy egy szép gyüjtemény legyen, amit majd sajtóalá rendezgetek neki... stb, írhatnám, de én sem figyeltem úgy a napomat, és hát ez elég kevés, holnaptól jobban figyelek, mostantól tudatosabban teszem a jót. IGÉREM!!!!!!!!!!!!
2006. április 23., vasárnap
Azt üzeni Jézus az evangéliumban, hogy "Békesség nektek" (Jn 20, 19-30)
Tegnap kint árusítottam a Kongreszusi Központban, cégem könyveit. Szeretem kínálni a könyveinket, és olyan jó, amikor olyan könyvet keresnek, amiről tudok, pedig nem is a mi kiadványunk. És annak is jó, aki keresi, és így megtudja hol kapható.
Ma "kisfiam" 22 éves lett. Amikor a 6 éves születésnapja közeledett, azt kérte ajándékba, hogy pont akkor köszöntsük, amikor megszületett! Ez azért különös kérés, mert éjjel 00:36 perckor született, mindössze "4kg 35dkg". Már kezdetben jó kis evőkéje volt és vitték a "mázsára" lemérni a gyarapodást. Most csak 185 cm és 85kg. Ő az én Kozonithy-m.
Ma a kedvenc milánói makaroniját kérte ünnepi ebédre, majd egy kis Tokaji aszúval koccintva ettük meg a desszertet. (csak 3 puttonyos)
MICA! ISTEN ÉLTESSEN!!!!!!!
2006. április 21., péntek
Felhívtam a barátnőmet, aki beteg és egy jót beszélgettünk.
Többször próbáltam felhívni védencemet, de nem sikerült.
1-1
Barátaim egy zarándokútról indulnak haza, ennek örülök, mert oly szép élményekről fognak majd mesélni. Várom, hogy találkozhassak velük.
"Kisfiam", vasárnap lesz 22 éves és a szülinapi ajándékot cserkésztem be délután, és sikerült!
Unokáimról ma nem kaptam hírt, de eszembe jut Mátyás, aki már 10 éves lesz és hajzselére vágyott, mint iskolatársai, de végül úgy döntött, hogy nem használja, mert rájött, hogy nem ettől lesz nagyfiú!
2006. április 20., csütörtök
Velünk is hányszor megesik, hogy nem hiszünk a szemünknek, a fülünknek, ha valaki ránk mosolyog, vagy figyelmes velünk szemben! Pedig mindenkinek ez a dolga, és mindenki sokkal boldogabb, örömtelibb lenne, ha felismernénk egymásban a jót, a bekességszerzőt. Én nagyon szeretek mosolyogni és békességet vinni mindenhová. És az a csodálatos, hogy nem vagyok egyedül, mert Jézus belépett az én "belső szobámba" is, és így most már mindent VELE teszek, ha teszem!!!!
Van, hogy nem sikerül, de igyekszem!
Tegnap megmutattam a negyedik unokánkat, Estellt. Ez a név azt jelenti, Hajnalcsillag. Ma a harmadik unokánkat mutatom be, aki két éves és már másfél évesen is nagyon beszédes volt, azóta besem áll a szája. Ő Ágoston, és tegnapelőtt meséli a telefonba nagy komolysággal új tudományát, éspedig azt, hogy "aminek súllya van az leesik, és ez a gravitáció!" Jó, jó betanulta - gondoltam -, de bizony használja is, mert a csúzdán lecsúszva boldogan kiáltja, EZ A GRAViTÁCIÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!
Sok sok mesén nő fel, régi és új, nem számit, csak sok legyen. Átveszi hangulatukat és a beszédfordulatokat. Eljátsza, elmutogatja, nagy színész tehetség. Séta közben megáll egy babakocsi előtt, bekukkant, és meglátva a kisbabát így szól: - Uram fia, mit látnak szemeim!!!!!!!
2006. április 19., szerda
Tele van minden örvendezéssel. A mai alleluja ia erről szól! "Ezt a napot az Úristen adta. Örüljünk és vigadjunk rajta!"
Az Evangéliumban viszont azt olvassuk (Lk 24, 13-35), hogy az Emmauszba tartó tanítványok logatják az orrukat, és csak amikor felismerték útitársukban Jézust, akit meghívtak magukhoz vacsorára, akkor gondolgodtak el, hogy kivel is beszélgettek az úton. Ki törte meg az asztalnál a kenyeret, ki magyarázta az írásokat! És nem de, lángolt a szívünk! – mondták, és vissza szaladnak Jeruszálembe, ami bizony kb. 25 km-re volt Emmausztól. Nem tudták magukba tartani a találkozás örömét a felismerés boldogságát!
Nos, ma...
Megleptem magam egy kabátkával, a munkatársam azt kérdezné, hogy – rossz kedved volt? Ő ugyanis akkor szokott venni magának valamit, ha rossz kedve van. Ha csak kicsit, akkor elég a fagyi, ha nagyobb a baj akkor egy szép cípő már segít a gondon. Nos én jókedvembe vettem meg a kabátkát. Nagyon szép bordó színe van és belevan szőve néhol egész halványsárgán egy faág, falevéllel, kivűl zsebekkel, egyszerű schanel fazon. Nem is volt drága. Így most még jobb a kedvem nekem is és.
És kivánom azt a boldogságot, kedves ismeröseimnek is, kik most Zarándok úton vannak, hogy feltöltődjenek mégjobban kegyelmekkel, hogy hazatérve szétosztogassák az itthon maradottaknak!
2006. április 18., kedd
Nagyon furcsa volt bejönni dolgozni, ennyi otthon töltött idő után. A rigók nagyon élénkek voltak már hajnalok hajnalán és éberré tett. Elolvastam a napi evangéliumot (Jn 20, 11-18) és olyan jó volt arra gondolni, hogy én is lehetnék az, akit a Feltámadt Krisztus nevén szólít, mint Mária Magdolnát, majd küld, hogy megtegyek mindent, amit Ő kér. Testvéreimhez küld! Hát jó! Kezdjük a napot.
A város zajos, a közlekedés zűrös. Megérkeztem!
Mikor ezt írom, már oly sok minden történt velem, de vidám szívvel tudok mindenkivel beszélni, mert nem vagyok egyedül, hiszen a reggelt misével kezdtem. Köszönöm, hogy ilyen jó dolgom van!
2006. április 17., hétfő
Nincs a hálószobánkon csak egy sötétítő függöny, mert olyan szép a kilátás. Ma még a sötétítő sem volt elhúzva, így a reggel csodás felhőjátékára nyitottam ki a szememet, ráadásul egy vad megyfa növekedik előttünk, ami mára már pompás virágruhába öltözködött. (Fiam fényképezőgépét elővettem gyorsan, és a megyfa szépségét megörökítettem, amit majd későb tudok csak megmutatni.)
A mai Evangélium jutott eszeme: (Mt 28,8-15) az asszonyok, kik kimentek a sírhoz és nem találták ott Jézust, egy angyal adta tudtukra, hogy nincs itt, FELTÁMADT! Valami azt súgja, ilyen csodálatos reggel lehetett, akkor is, a fények és felhők játéka, az ámulat és zavarodottság, majd a cselekvés, hogy ezt el kell mondani mindenkinek. És miközben sietnek vissza a városba, Jézussal találkoznak, aki jön feléjük, megszólítja őket és feladatot ad, "vigyétek hírül..."!!!
Ezt a találkozást szeretném mindennap megélni. Mert így Vele, Jézussal indulhatok, a családom és az emberek közé! Még akkor is, ha idönként összezördülök lányommal, kinek gondolatai és figyelme oly sok mindenre szeretne nyitott lenni, és megérteni az embereknek néha érthetetlen megynyilvánulásait. És kétségbe esik, ha csalódás éri, összegömbölyödik, mint a sündisznó, és szúr, bár szíve mélyén tudja, hogy csak a szeretet az, ami éltet, csak az tudd bennünk rendet, összhangot teremteni, megértést és bizalmat adni.
Küldetésünk van: tegnap felhívtak telefonon, hogy egy kismamánál, ki az ötödik hónapban jár, rendellenességet mutattak ki, a kicsi vesélye nem müködik. Imádságot kérnek! Én a gyógyulásáért a csodáért imádkozom, de mindenkor hozzá teszem, hogy "Uram, legyen meg a Te akaratod!"